Átlagos kedd délutáni bevásárlás, a lányom - mint mindig - kalózkapitányt játszik a bevásárlókocsiban, mondja az irányt és arra kanyargunk a szupermarketben. Pakolom mellé a cuccokat, egyszer csak felcsillan a szeme, és a következő párbeszéd hangzik el köztünk:
- Ez mi, anya?
- Kacsamell.
- Ezt a kiskacsából vágták ki?!
- (hezitálva...) Igen...
- A kiskacsa meghalt, hogy mi megehessük??
- (lassan szégyenkezve...) Igen...
- Én nem akarok kiskacsát enni!
- Akkor ne vegyek husit?
- (szinte sírva) Nem, semmilyen állatot nem akarok enni!
- Sonkát se vegyek?
- A sonka állat?
- Igen.
- Ne vegyél sonkát.
Ezek után még kicsit ölelgette, puszilgatta a vákuumcsomagolt húst, én pedig azt hittem, múló gyerekhóbort az egész. Addig, amíg tegnap este, barátaink esküvőjén határozottan kijelentette a vacsoránál: anya, én nem eszem állatot.
A jóga első fokának egyik erkölcsi szabálya, az ahimszá, vagyis a "nem ártás" (hogy pl. nem eszünk húst), amihez én még nem voltam elég érett, de a lányom másfél perc alatt felnyitotta a szememet. Még csak négy éves, mégis a legnagyobb tanítóm.
Habár, ha jobban belegondolok, születésétől fogva az.
Forrás:
Kővári Anett
Idézetek hírességektől
Az iskola elhagyásáig nem volt látókörömben olyan személy aki húst evett volna. A szüleink és nagyszüleink azt mondták nekünk, hogy ha a cselekedetünkkel bántunk, Isten haragját hívjuk magunkra: ide tartozik az állatok megölése, az önvédelem kivételével. Mélyen és megingathatatlanul vésődött az elménkbe, hogy minden állatnak ugyanannyi joga van élni e világon, mint nekünk. Isten elrendelte, hogy ne öljünk állatot sem szórakozásból, sem saját céljainkért.
Read more ...Szakrális idézetek
„Végtelen boldogságot nyer az, aki nem kötöz meg és nem öl meg élőlényeket, hanem mindenkinek csak a javát akarja. Aki senkinek nem árt, erőfeszítés nélkül elnyer mindent, amire gondol, amit elvállal, és amire koncentrál.”
(Manu-szamhitá 5.46-47)
