A húsevés valójában abnormális, természetellenes és szükségtelen
Több, mint 150,000,000 disznót nevelnek fel nagyüzemi állattelepeken és ölnek meg ételért minden évben
(Photo: We Animals)
Mostanában a fősodrú média nem tud betelni a vegán történetekkel (ez részben Jeremy Corbyn-nak köszönhető, aki épp most megy át vagy nem megy át a vegánná válás folyamatán). A vegán média áradat közben néhány nagy hírcsatorna említést tett a karnizmusról.
Ez egy olyan szó, amit általában egyre többet látunk. Bárki, aki látta Simon Amstell-nek a BBC3 számára készített áldokumentumfilmjét, emlékszik erre a mondatra: “Mi nem vegánok vagyunk; ti vagytok karnisták.”
Karnizmus
De mi pontosan a karnizmus – és mik a karnista lét következményei? A szót Dr. Melanie Joy, Harvardon végzett tudós és vegán aktivista alkotta 16 éve, aki a karnizmust mint a domináns ideológiát írja le.
Nem akarjuk az állatokat szenvedését látni, mégis megöljük és azután megesszük őket. Egy brutális és elnyomó rendszer résztvevőiként az emberek nincsenek tudatában ennek az irracionális tevékenységnek az ellentmondásos természetével.
A karnizmus azt a láthatatlan hitrendszert írja le, ami arra kondicionál minket, hogy bizonyos állatokat megegyünk. Az ideológia a húsevés széleskörű elfogadottságát ‘természetesnek’, ‘normálisnak’ és ‘szükségszerűnek’ tartja.
Továbbá az ezzel ellentétes ideológiát – a veganizmust – tekinti természetellenesnek, és nem normálisnak.
Az ideológia
A vegetáriánusság történetét az ókori görögöktől napjainkig elemezve Renan Larue irodalomtudós arra jutott, hogy az emberiség mindig hatalommal ruházta fel önmagát az állatok felett, úgy gondolva, hogy a tartózkodás az állatokkal szembeni erőszaktól fenyegetést jelentene az emberekre nézve.
A karnizmus alkotja a fajizmus magját – az elképzelést, hogy az emberek jobbak, mint az állatok – ‘mert a húsevés motiválja az ideológiai önigazolást az állatok kizsákmányolásának más formáihoz is’, mondja Sandra Mahlke író.
Ez a veganizmus ellentéte is. Bár a vegánokat általában elutasítják, mert ‘rákényszerítik a hitüket’ másokra, valójában ez pont fordítva van – hiszen a húsevés egy választás, és nem az életben maradás szükséges velejárója. Gyerekkorunkban halott állatokat adnak nekünk ételként, és legtöbbször nem is tudjuk, hogy ami a tányérunkon van, az egyszer életben volt. A karnizmus tehát tudtunkon kívül működik, megfosztva minket a szabad választástól.
“Az állatokról, a világunkról és önmagunkról alkotott feltevésekre alapozva a húsevésre nem úgy tekintünk, mint a vegetáriánusságra – egy választásra,” mondja Dr. Melanie Joy vegán pszichológus.
“Inkább egy adott dolognak tekintjük, a ‘természetes’ tennivalónak, ahogy a dolgok mindig voltak, és mindig is lesznek. Megesszük az állatokat, anélkül, hogy elgondolkodnánk, hogy mit és miért teszünk.”
Az állatokat haszon- és társállat kategóriákra osztjuk. Megesszük a sertéseket, de a kutyákat nem; a teheneket igen, de a macskákat nem – a vonalat úgy tűnik, egy önkényes rendszer alapján húzzuk meg.
A lényeket ehető, nem ehető, kiskedvenc, ragadozó és szórakoztatóipari állatokra osztjuk – és minderre kihatnak kulturális különbözőségek.
Több mint 56 milliárd tenyésztett állatot vágnak le minden évben szükségtelenül az emberek
Szétkapcsolva
A karnizmus ideológiája ellentétes mindazzal, ami az emberi értékek lényegét alkotja.
Ennek eredményeként az emberek érzelmileg elkülönülnek az igazságtól, és védekező mechanizmusokat állítanak fel, hogy az állatok elfogyasztását tovább folytathassák. Ami normális esetben a szenvedő iránti empátia lenne, az közömbösséggé válik – amire aztán egy egész elnyomó és erőszakos rendszer épül.
Jeff Mannes, a Beyond Carnism (Karnizmuson túl, vegán szervezet) kommunikációs koordinátora azt írja, hogy a karnizmus az emberek értékrendszere és cselekedetei közti paradoxonon alapul: nem akarjuk, hogy az állatokat bántsák, és mégis megesszük őket. Azt állítja, hogy ez a konfliktus kognitív disszonanciához vezet, amit az emberek lelki eltompulással igyekeznek enyhíteni; erre a nyugati emberek között van kísérletes bizonyíték.
Joy azt mondja, ezért szolgálnak fel ritkán húst az állat fejével, vagy más ép testrészével együtt.
Önigazolás
Melanie Joy szerint a húsevés igazolásához az emberek úgy tekintenek rá, mint ami ‘normális, természetes és szükségszerű’ (angolul ‘normal, natural, necessary’, az önigazolás három N-je). Ezt a ‘három N’-t más szokások igazolására is fel szokták hozni, mint amilyen a rabszolgaság, férfi dominancia, és a nőktől a szavazójog megtagadása. Dr. Joy szerint a karnizmus faji, nemi és szexuális alapú igazságtalanságokat is táplál.
A karnizmus fennmaradását a vele szemben álló rendszer gyengítésével éri el: ez a veganizmus. Karnista védekező módszerek lejáratják a veganizmust, eltitkolják és eltorzítják az igazságot, hogy bizonyos tényeket illetően tudatlanságban maradhassanak. A karnisták a hírnök lelövéséhez folyamodnak, hogy fenntarthassák húsevő szokásaikat, amelyek az ő gondolkodásuk szerint helyesek.
De ha a húsevés olyan normális, természetes és szükségszerű, akkor miért érezzük szükségét annak, hogy távolságot tartsunk önmagunk és saját viselkedésünk között? Amíg az emberek fel nem ismerik, hogy az állatok megevése választás – és ráadásul szükségtelen –, addig ugyanazzal az elnyomó mentalitással fogunk élni, hozzájárulva egy határokat nem ismerő képtelenséghez.
Az igazságtalanságok ellen fel kell lépni, mentalitásoknak meg kellene változni, a könyörületnek pedig fel kellene ébredni.
magyar felirat kapcsolható
Forrás:
- Diana Lupica, Plant Based News, 2017. 09. 11.
