Moha vegetáriánus és vegán honlapja

Szókratész, Platón, da Vinci, Tolsztoj és Einstein csak néhány azok közül, akik száműzték a húst az étrendjükből. Wagner és Mahler Schopenhauer hatására próbálkoztak ugyanezzel. Tudta, hogy ez megjelenik a zenéjükben is?


Richard Wagner

Schopenhauer egyike volt az első nyugati filozófusoknak, akik úgy vélték, az állatok éppoly értékesek, mint az ember. "Itt az ideje, hogy a bennünk és az állatokban egyaránt létező örök lény, mint olyan, felismertté váljon, védve és tisztelve legyen" – mondta, és szavai mélyen hatottak az őt tisztelő Wagnerre.

Wagnert művészetében is számottevően befolyásolta Schopenhauer. A Trisztán és Izolda akár annak schopenhaueri tannak a példázataként is értelmezhető, mely szerint a tökéletes boldogság elérhetetlen. De észrevette-e, hogy a Parsifalban Wagner az állatokkal való könyörületes bánásmódról beszél? Az első felvonásban Parsifal nyíllal lelő egy hattyút. A Grál-lovagok megtalálják az ifjút, és Gurnemanz elé vezetik, aki megfeddi őt:

Hogy gyilkolhattál itt, a szent erdőben, ahol csend és béke vesz körül?

És részletezni kezdi a hattyú szenvedéseit, elbeszélése pedig részvétet ébreszt Parsifalban.

Wagner és Nietsche többször vitatkoztak a vegetarianizmusról, és különböző véleményt képviseltek. Mint minden mást, Wagner ezt a kérdést is véresen komolyan kezelte – ezt értsék szó szerint, ő a vérnek tulajdonította a kiválóságot és khmm, az alacsonyabbrendűséget is. 1879-ben a zeneszerző olvasott egy könyvet, mely az élveboncolás orvosi eredményeiről számolt be, és attól kezdve azt vallotta, hogy a predán étkezés árt a vérnek, és soha többet nem nyúlt húshoz.

Mahler I. Titán-szimfóniájában egy finom utalásra bukkanhatunk, mely a vegetarianizmust is érinti. A harmadik tételben a zeneszerző a Frère Jacques dallamát dolgozza fel mollban, az inspirációt pedig egy régi gyermekkönyvben talált fametszet adta. A vadász temetése című metszeten állatok viszik a vadász holttestét a sírhelyhez - természetesen nem gyászolva, hanem vidáman.

 

Forrás:

Idézetek hírességektől

Az iskola elhagyásáig nem volt látókörömben olyan személy aki húst evett volna. A szüleink és nagyszüleink azt mondták nekünk, hogy ha a cselekedetünkkel bántunk, Isten haragját hívjuk magunkra: ide tartozik az állatok megölése, az önvédelem kivételével. Mélyen és megingathatatlanul vésődött az elménkbe, hogy minden állatnak ugyanannyi joga van élni e világon, mint nekünk. Isten elrendelte, hogy ne öljünk állatot sem szórakozásból, sem saját céljainkért.

Read more ...

Szakrális idézetek

"Mert őszintén megmondom, aki öl, az magát öli meg, és aki leölt állatok húsát eszi, a halál testét eszi. Mert vérében minden egyes vércsepp méreggé válik; leheletében leheletük bűzlik; húsában húsuk forr; csontjában csontjuk meszesedik; belében az ő belük rothad; szemében az ő szemük lemezesedik; a fülében az ő fülük zsírja van. És haláluk az ő halála lészen."

Az esszénus békeevangélium, 1. könyv

Kedves Látogató! A weboldalon cookie-kat(sütiket) használok, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Kérlek, engedélyezd a sütik használatát, vagy zárd be az oldalt!
Ok